Budakalász

Weboldal

Budakalász igen gazdag régészeti emlékekben: a jégkorvégi gravettien kultúrától kezdődően - mintegy tizenötezer évvel ezelőttől - szinte minden lényeges nép élt szűkebb környékén. Így megtalálták a rénszarvas-vadászok kőeszközeit, a bronzkori műveltség emlékeit, de az avarok, longobárdok rendkívüli hagyatékát is. Világszenzációnak számított 1953-ban a kavicsbánya területén előkerült 7000 éves kis vízmerítő edény – budakalászi kocsi –, amely a legelső kocsi makett, de párját ritkítja az az öntött, domborított bronz kancsó is, amit ugyancsak itt találtak. Fennmaradt egy római őrtorony maradványa. A település 1135-től ismert neve: Kalez, a középkorban Kaluz, majd Kalaz. Ez a honfoglalást követően itt letelepült kabar népcsoport nevéből eredt, jelentése: „káliz”. Templomát 1355-ben említik először, ekkor Ferenc nevű papja adózik, földesurai mindig a királyok körül töltenek be különböző rangokat. Kaluzi Sándor 1276-ban latin nyelven tett tanúvallomást Margit királyleány szenttéavatási perében, György pedig Hunyadi János mellett vitézkedett. Tudunk arról is, hogy megfordult itt Mekcsey György, aki a helyi hajóépítő mesterekkel egy dereglyét építtetett. Az Árpád-kori lakosság a török hadjáratok következtében elmenekült jobban védett területekre, így Kalász elnéptelenedett. Az első török adóösszeírás defter, amely a kalásziakról fennmaradt, 1580-ból való, ebben az áll, hogy „Kálóz falu ráják (keresztény földművesek ) nélkül maradt”. Ezt a helyzetet kihasználva vásárolta meg Bornemissza Bolgár Pál a környező területekkel együtt, majd szerb lakosokat telepített ide. Bornemissza Bolgár Pál a 17. század elején jelentős szerepet játszott Pilis vármegye társadalmi és hivatali életében, mivel mind a két fél, a keresztény és a török elismerte és különbözö ügyekben alkalmazta. Leányági örökségként a Wattay család kezébe került a település, a legelső összeíráskor 1705 még 4 magyar családot sorolnak fel. Nagyobb létszámú szerb lakos csak 1715 után telepedett meg itt. [6] A svábok 1728-at követően jelentek meg a faluban, később, az 1800-as évek végén néhány felvidéki szlovák család települt be. A falu határában található kőbánya már a rómaiak idejében is használatban volt, innen vitték a Hősök tere közepén álló „Ismeretlen katona” emlékmű sírkövét. 2009. július 1-je óta város.